Kezdet

-Reni, tudom, hogy az első nap a gimiben nagyon kemény,

emlékszem, nekem is az volt. Csak egyet tudok tanácsolni-

nézett apu mélyen a szemembe. -Ne hányd el magad.

-Rendben, nem fogom- biztosítottam azonnal.

- Ki kér pudingot?

Apuval összenéztünk, és láttam, hogy óvatosan megrázza a fejét,

amin én hatalmasat nevettem.

- Á, bőven jóllaktuk mindketten. Talán majd később- válaszolt helyettem is.

Anyu  döbbenten megállt a konyhapultnál, és ránk nézett.

-Biztos? Hazafelé vettem-mutatta fel a kezében tartott, dobozos

desszertet.

-Mégis kérünk-bólintott apu, én meg újra felnevettem.

-Remélem, nem azért kértek, mert nem én csináltam...-tette le elénk anyu.

- Dehogy! - vágtuk rá egyszerre. Ez így elég gyanús volt.

-Elnézést, lerobbant a busz- vonta meg a vállát.

-Tudom, hogy édesapád hozott iskolába, autóval- tette csípőre a kezét az ofő.

-Valóban, de előttünk lerobbant egy busz. Idő volt kikerülni-közölte

-Fiatalember, a gördeszkáját nem szándékozik az épületben használni, ugye?

-Dehogy, Máday igazgatóhelyettes asszony!- rázta meg a fejét Ricsi,

de a szemébe lógó tincsei alatt óvatos mosolyra húzta a száját.

-Én is így gondoltam. Pósa Richárd, ugye?

Jaj, ne. A suliban keringő "városi legenda" alapján, ha Máday egyszer valakinek tudja a nevét,

arra nyomós oka van. -Igen- bólintott Ricsi. Kétségtelen. Elkapták.

Egymás mellett mentünk fel a lépcsőn, és egyszerűen nem bírtam megállni,

hogy meg ne kérdezzem:

-Honnan ismer az igazgatóhelyettes?

Menet közben, fejét félrebillentve nézett rám.

-Ott volt, amikor átjelentkeztem.

-Úgy érted, a felvételin?

-Nem. Az átjelentkezésnél.- ismételte meg.